Szabadon a szabadban

Végre itt a jó idő! Egész nap szeretnék kint lenni a szabadban. Mivel életemben fontos helyet, és sok időt tölt be a főzés, nehezen lehetne a lakásban főzni, és mégis kinn lenni. Ennek érdekében megtanultam füzet rakni az öntöttvas grillezőnkben, önállóan. Könnyebben ment, mint hittem. Ma már egészen rutinos voltam. percek alatt lobogott a tűz, pattogott a nem egészen száraz fa. Amíg leég a fa és parázzsá válik, remek lehetőség van elkészíteni a zöldségeket.
Ma hagyma, sárgarépa és fehérrépa került a tálba, először kevés vízzel, hogy lepiruljon egy kicsit, aztán felöntöttem kicsit többel. Fűszerezésnek só, vegamix, majd egy csésze hántolt árpa. Kis előfőzés, és sűrűsödés után került bele 3dl paradicsom lé. Rottyant még egyet, és már tálalhattam volna, HA Gergőnek nem támad egy remek ötlete.

Hátraszaladt a kertbe egy nagy csokor csalánért. Addig én hoztam olajat, fokhagymát, citromot.  Arpítás közben eszünkbe jutott, hogy van még egy zsenge kínai kelünk, tegyük bele azt is. Beszélgetés, kóstolgatás, és még egy ötlet. Van retek, és koktél paradicsom is. Beleaprítottuk. Utolsó simítások, és ehettünk.

Ekkora a tűz már kialudt, szolid parázs tartotta melegen zöldséges egytál ebédünket. Remélem sok ilyen lesz még a nyáron.

A mai ebéd remek példa....

 ....arra, hogy egy szombati menü kialakulására.
A történetet a végtelenből lehetne kezdeni, de megkímélek mindenkit. Induljunk onnan, hogy adott egy lelki állapotom, ami meghatározó mostanában, a főzéssel kapcsolatban. Szabad téren, az udvaron szeretnék főzni, de ez több tényező miatt is kivitelezhetetlen. Emiatt sokáig tologatom az ebéd elkészítését. Most egy óra, de még csak nagyon alakulóban van minden. Nem túl sok alapanyag kínálja magát első ránézésre.
Mégis jön egy pillanat, amikor Férjecském odajön egy kicsit, hozzábújok és kimondom, hogy "Mi legyen az ebéd?".  A válasz a szokásos, "Nem tudom.". de bennem útra indul valami, amiben nagyon sokat segít, hogy valaki meghallgat.

-Van egy darab padlizsán, medvehagyma, tofu és lila hagyma. Ezeket összepirítom, főzök ki mellé tejszínes rizst és annyi.
Ő bólint. Még egy jóleső ölelés, é mindketten megyünk a dolgunkra.

A konyhában először a "magtárhoz" vezette az utam. Sokféle gabona, olajos mag, aszalvány üvegekben. Kezembe kerül a kamut, de hamar belátom, hogy nem tudom mit kell vele csinálni, és most nincs kedvem hozzá. A rizs sokáig fő. Legyen inkább árpa.
Összevágom a hagymát, pakolászok, de nagyon, túl nyugodt vagyok. Érzem, hogy ezer dolog hat rám. A költözés vágya, a könyv, amit olvasok, a reggeli vita.... De már elengedtem mindent, ami feszültség. Szinte meditálok....
Precíz odafigyeléssel csinálok mindent, mert így esik jól. (Anya bejött, kizökkent, de inkább nyelek).
Felismerem, hogy árpát főzni sincs idő. Legyen akkor kukorica, a színe is szép. A főzés végén gazdagítom egy kis kesudió tejszínnel, meg medvehagymával, és formába öntöm, mert úgy olyan szép lesz.

Persze kevés a kukorica dara, hát tekerek mellé egy pelyhesítőnyi (kb. egy csésze) kölest. Nem kívánok fűszereket használni, még a vegamix is csak ártani tudna ennek a letisztult leki állapotú, névtelen ebédnek.
Írom kézzel  a bejegyzés piszkozatát , kevergetem a köleses kukoricát, és érzem, hogy ma remek ebédünk lesz.

Nyers nap

Ismerkedem a nyers étkek csodájával egy ideje, és ma jött el a pillanat, amikor ki is próbáltunk két fogást nyersen. A tapasztalat pozitív, így már elfoglalta az aszalónkban a helyét egy újabb próbarecept.

Ma reggelire árpát csíráztattunk, és turmixoltunk le almával, körtével, kesudióval, és egy kicsit több vízzel, mint kellett volna, de majd belejövök. A tetejét megszórtam mazsolával és pelyhesített lenmaggal, és díszítésül még egy kis almával feldobtam a fogást. Felfaltuk, és azt hittük, egy óra mulva kopogni fog a szemünk az éhségtől... és nem, ebédig tökéletesen kitartott a reggeli adta lenüdlet.

Ebédre egy olyan receptet készítettem el, amit anyukám hallott. Ez egy leves: 3db paradicsom, 3db paprika, egy kígyóuborka megpucolva, 1kis fej lilahagyma, 1gerez fokhagyma, savanyú uborka. Ezeket tettem bele én. Kellett volna elvileg víz, de nekem tetszett ez a sűrűn folyó állag, így nem tettem. Anya mondta a pirospaprikát, de mivel tudom róla, hogy zsírban oldódó fűszer, és az én turmixomban semmi olaj nem volt, ezt kihagytam. Fűszernek csak egy kis sót szórtam bele. Tálalásnál tettünk még bele kockára vágott savanyú uborkát, és csilit szórtunk rá. Ekkor mondta anyukám, hogy olivaolaj is kellett volna bele, csak elfelejtette mondani. Jót nevettünk, és tálalásnál pótoltuk ezt a hiányt. Csinosította így a tálalást, amúgy meg krémesebbé tette volna, de a siker a kisebb galibák ellenére sem maradt el.

Mámorral töltött szőlőlevél

Hónapok óta pályázom a Dining Giude oldalán meghirdetett T-Home receptversenyre. Nem nagyon rúgok labdába, egész más szemléletben  főzük, de ez nem meglepő:). Ennek dacára ma is beküldtem -szerintem- remekművemet, hogy képviseljem a vegán kisebbségrt.
A pontos recept itt olvasható. (ne szóljatok senkinek, de a szőlőlevél nem volt már elég zsenge:P)

Az én biscottim

Azt kell mondanom, ez már egy kiforrott recept:). Az elmúlt két hétben ötször vettem ki ilyet a sütőmből, és meg kell mondanom, minden szinten sikere volt.
A történet egy jegyzetfüzetbe körmölt pár sorral kezdődött. Napi adat TvPaprika bambulásomat tartottam, amikor egy gyanús recept tűnt fel. Rossz hogy nagyonrésen kell lenni, mert ha későn kapcsolok hogy ez a recept leírásra érdemes, akkor bottal üthetem a finomság nyomát...(bár ha mázlim van, elkapok egy ismétlést, ami azért nem ritka). Lehet hogy ezt is második látásra siekrült végül papírra vetnem. A kanapénk mellé van készítve már a receptkörmölős füzetem, egy beélesített tollal. Sokminden kerül bele, amik sokáig várnak felhasználásra, de ez a keksz előrekerült.
Sok sok mag, és aszalvány van benne, az eredetiben épp annyi cukor, mint liszt, és tojás, a jó állag eléréséig....
Első nekifutásra a liszt cukor arányt tartottam, még talán másodszorra is, de utána rájöttünk, hogy ez bizony túl édes... A tojást azonnal lecseréltem a csodás vegán tojásporunkra, amit galád módon készen veszek MÉG a boltban, de a hangsúly itt a MÉGen van:D.
A végleges arányok nálunk így alakulnak:
5rész liszt (fél kiló)
3-4 rész cukor
4 rész olajos mag(mogyoró, mandula, pisztácia, kesudió az én kedvenc négyesem, de mindig ami éppen van)
2 rész aszalvány(egy édesebb, és egy savanykásabb)

Ehhez az adaghoz teszek 3-4 evőkanál tojásport, ami 3-4 tojás szárazanyagának felel meg. Egy evőkanál sütőpor, és egy csipet só zárja a sort. Egyetlen hozzávaló maradt már csak ki, amit lassan kell adagolni, addig, amíg egy keményebb kelt tészta állagú masszát nem kapunk. Sajnos elképzelésem sincs róla, hogy ez kb mennyi lehet.:(
Ebből a mennyiségből 4 rúd készül, amik pont elférnek egymás mellett a nagy sütőlapon. 30 percre költöznek a 200fokos sütőbe. Mikor innen kikerül, alapvetően fogyasztásra kész, omlós, magos csoda, DE ha mi nem elégszünk meg egy kis csodával, akkor továbblépünk. Mi így szoktunk tenni. Fogunk egy éles kést, és 2-3milis szeletekre vágjuk a rudakat. Kiterítjük a sütőlapon őket, és még 10 percre visszatesszük a 150 fokos sütőbe. Innen már tényleg az általam eddig megismert legfinomabb keksz kerül ki. Ropogós, könnyű, abbahagyhatatlan.

Ez a gigantikusnak tűnő mennyiség, nálunk csak pár napig tart ki. Kíváncsi vagyok ha kipróbáljátok, meddig csücsül majd a sütisdobozban.

Magos csípős tészta

Érkezem az első új szemléletű étel bemutatással:) Remélem ihletet ad Nektek is.
Ma elég zűrös napunk volt... terveimben szerepelt tanulás, cikk írás, gereblyézés az udvaron Olivérrel, és emellett jó lett volna tartani a napirendet, reggeli, ebéd, vacsora tekintetében is... Máshogy alakultak dolgok.
Tivadar ma semmit nem akart aludni, csak kézben bóbiskolt néha... Emellett még a tanulnivalómból sem tudtam pár oldalnál többet olvasni, a jegyzetelés és a többi fel sem merült...
Az ebéd főzés akkor jutott eszembe, amikor valaki bejött Olivérrel az udvarról, hogy éhes. Ebéd sehol.. szerencsére még a csicseripörköltből volt, és jót evett abból. Hirtelen ráébredésem után, miszerint ebédidő rég elmúlt, gyorsan nekiálltam valamit kreálni...Tésztára vágytam, és gyors elkészülésre, kevés koszra, emellett intenzív ízekre....
Ekkor jönnek a gondolatok: fehér legyen, tehát kesutejszín... de még valamivel fel kéne majd azt is dobni. A szezámpehely minden tésztába remek.... Már csak egy ízvilágot kell adni neki... Olivér már ebédelt, most végre megengedhetek magamnak egy tüzes ebédet. Előkerült tehát a Tabasco, és a az Erős Pista. Régóta várnak már a sorukra. Nekiálltam gondolataim fazérkbaöntésének.
3 fej hagyma, nagyobb darabokra vágva került először a serpenyőbe sóval, vízzel és szezám olajjal. Mellett feltettem a tésztavizet forrni. Gergő előkészítette nekem a pelyhesített szezámmagot(egy csésze), és a nagy marék pucolt fokhagymával. A magot a már kicsit megpárolódott hagymára öntöttem, a fehér gerezdeket pedig a turmixban landoltak. A turmixba került még víz, kesudió és napraforgómag. A hosszas kémesre turmixolás alatt leszűrtem a tésztát, és belekerült az egy evőkanál Erős Pista, és a kiskanálnyi Tabasco a serpenyőbe, a hagyma és szezámmag mellé. Végül ráöntöttem a fokhagymás tejszínt, és jól összeforraltam. Kóstolásnál még valami úgy hiányzott belőle. Ilyenkor szoktam végigvezetni a tekintetemet a fűszer készletemen, és most a köménymagra esett a választásom. Jócskán szórtam bele. Szerintem pont erre volt szükség és elzártam a tüzet. Már csak tálalni kellett. Itt is a gyorsaság volt a legfontosabb szempont, fogtam a vadi új négyszögletes fehér tálamat, tészta, rá a szósz,  díszítésnek egy kis szárított snidling, és édes pirospaprika, hogy mégse legyen egészen sápadt.
Míg a család kinn terített így készült el a mi gyors ebédünk, ami végre olyan ebéd volt, ami mellett nem csábultam el anyáék köretére:)...bár sokminden ennek ellenére kimaradt a napból....

Megújjúlva, tanácstalanul

Az elmúlt időszak hallgatásának elég változatos oka volt. Karácsonytól augusztus 18-ig tartott babavárásom időszaka. Az egész terhesség(nem szeretem ezt a szót...) alatt nagyon befelé fordultam, a főzés is gyakran okozott nyűgöt. Volt időszak amikor lelkesebb voltam, de valahogy a receptek nem kívánkoztak ki belőlem.
Az elmúlt egy hónapban már nagyon kikívánkoznak belőlem a dolgok... DE, teljesen megváltoztot a hozzáállásom a főzéshez. Sokat főztem receptekből, amit szeretem, de mindig nyűg volt nézni a hozzávalók listáját, és végiggondolni, hogy van e itthon minden, mert itt Bicskén még tofut sem kapok...
Két dolog történt ennek hatására konyhám háza táján.
1. Mindent a legletisztultabb alapanyagtól próbálok kezdeni. Már nem csak a gabonát a malommal, hanem szójatejet is itthon csinálok, vagy rizstejet, a kesutejszínt, és holnap megpróbálkozom a tofuval is ismét, mert úgyérzem, hogy talátam egy igazán bíztató receptet az egyik szakácskönyvben. Előszőr szójatejet készítünk, utána abból tofut. Izgalmas kihívás, de ha sikerül, az fantasztikus lesz! Lehet hogy így főzni kicsit több időbefektetés, de pénzügyileg biztos hogy jó, biztos hogy jó azért, mert pontosan tudom hogy mi van a feltálat ételben, és mint szakács hatalmas szabadságot ad.
2. Szeretem a folyamatot, ahogy készül az étel. Élvezem, és hagyom, hogy elragadjon a hév. Nem írom főzés közben, hogy miből mennyit, mint régen, csak főzök, és utána fotózok, de pontos recepttel nem tudok szolgálni, és nem is szeretnék. Amit át szeretnék adni, az az érzés, az élmény, a lelkület, és az a fajta hozzáállás a főzéshez, ami az önbizalmon és játékosságon alapul.
Ami a tanácstalanságomat okozza, hogy az elkészített ételek alapanyagait, és nagyságrendbeli arányát meg tudnám adni, de akkor pont ugyan azt a helyzetet teremteném valaki más konyhájában, aki épp a receptemet szeretné kipróbálni, amiben én találom magam a 20. tofus recept olvasásakor: néha már ölni tudnék egy kis tofuért:) (itt szeretném leszögezni, hogy nem tofun/szóján élünk, de már szinte nincs más ami akadályt jelentene, vagy csak még mindig nem tudom megjegyezni a fura nem is tudom milyen alapanyagok nevét, hogy megosszam veletek...)
Szóval mély hallgatáosmnak ez az oka. Pedig főzök, sokat, és imádom, és a család is élvezi. Férjem már óvatosan jelzi, ha egy jól működő sémára túl sok féle változat készül, hogy találjak ki valami mást:). Nem hagy elkényelmesedni. Újabban nagyon sok szakirodalmat is olvasok, és egyfelöl tágítja a látásmódomat, másrészt felismerem, hogy nincs új a nap alatt. Az alapanyagokat ismerem, és tisztelem. Nem gonolok már olyan elvetemült dologra, mint csipetke készítés, hisz a hatás pont ugyan olyan egész gabonaszemmel, csak kevesebb munka, és energia.
Naponta élem meg a liszt víz csodáját. Hihetetlen mennyit lehet játszani csak ennek a kettőnek az arányával.
Nem szaporítom a szót, csak lezárom azzal, hogy változni fog a blog. Lesznek ételfotók, és az étlek fogyasztása közben készült hagnulat fotók. Nem lesznek szigorú recepte, csak ötletek, esetleg alapanyag felsorolás, mennyiségek nélkül, és állagok. Több szó lesz az ételhez vezető útról, gondolatokról, és a helyzetről, ami életre hívta az ételt.
Igyekszem rákényszeríteni magam egy két alapelvem, alapreceptem pontos leírására. Nem azért hogy ez legyen másnak is az alpa, hanem hogy azok akik szerenének hasonlóan csak ihlet merítés céljából nyúllni a szakácskönyvekhez a vegán konyhában, kapjanak egy képet arról, mi hogyan épül fel, és mik azok az apróságok, amiket érdemes mindig szem előtt tartani. Ezek közé tartoznak a növényi tejek, sajtok, sajtkrémek, tejszínek készítése, tojás pótlási lehetőségei.
Nagyon várom a kérdéseiteket, tapasztalataitokat, és véleményeteket majd ha beindul ez a másfajta gasztrobloggerkedésem, remélem elnyeri a tetszésetekeet, és profitálni tudtok belőle.
KALANDRA HÍV AZ ÉTEL!