Az elmúlt időszak hallgatásának elég változatos oka volt. Karácsonytól augusztus 18-ig tartott babavárásom időszaka. Az egész terhesség(nem szeretem ezt a szót...) alatt nagyon befelé fordultam, a főzés is gyakran okozott nyűgöt. Volt időszak amikor lelkesebb voltam, de valahogy a receptek nem kívánkoztak ki belőlem.
Az elmúlt egy hónapban már nagyon kikívánkoznak belőlem a dolgok... DE, teljesen megváltoztot a hozzáállásom a főzéshez. Sokat főztem receptekből, amit szeretem, de mindig nyűg volt nézni a hozzávalók listáját, és végiggondolni, hogy van e itthon minden, mert itt Bicskén még tofut sem kapok...
Két dolog történt ennek hatására konyhám háza táján.
1. Mindent a legletisztultabb alapanyagtól próbálok kezdeni. Már nem csak a gabonát a malommal, hanem szójatejet is itthon csinálok, vagy rizstejet, a kesutejszínt, és holnap megpróbálkozom a tofuval is ismét, mert úgyérzem, hogy talátam egy igazán bíztató receptet az egyik szakácskönyvben. Előszőr szójatejet készítünk, utána abból tofut. Izgalmas kihívás, de ha sikerül, az fantasztikus lesz! Lehet hogy így főzni kicsit több időbefektetés, de pénzügyileg biztos hogy jó, biztos hogy jó azért, mert pontosan tudom hogy mi van a feltálat ételben, és mint szakács hatalmas szabadságot ad.
2. Szeretem a folyamatot, ahogy készül az étel. Élvezem, és hagyom, hogy elragadjon a hév. Nem írom főzés közben, hogy miből mennyit, mint régen, csak főzök, és utána fotózok, de pontos recepttel nem tudok szolgálni, és nem is szeretnék. Amit át szeretnék adni, az az érzés, az élmény, a lelkület, és az a fajta hozzáállás a főzéshez, ami az önbizalmon és játékosságon alapul.
Ami a tanácstalanságomat okozza, hogy az elkészített ételek alapanyagait, és nagyságrendbeli arányát meg tudnám adni, de akkor pont ugyan azt a helyzetet teremteném valaki más konyhájában, aki épp a receptemet szeretné kipróbálni, amiben én találom magam a 20. tofus recept olvasásakor: néha már ölni tudnék egy kis tofuért:) (itt szeretném leszögezni, hogy nem tofun/szóján élünk, de már szinte nincs más ami akadályt jelentene, vagy csak még mindig nem tudom megjegyezni a fura nem is tudom milyen alapanyagok nevét, hogy megosszam veletek...)
Szóval mély hallgatáosmnak ez az oka. Pedig főzök, sokat, és imádom, és a család is élvezi. Férjem már óvatosan jelzi, ha egy jól működő sémára túl sok féle változat készül, hogy találjak ki valami mást:). Nem hagy elkényelmesedni. Újabban nagyon sok szakirodalmat is olvasok, és egyfelöl tágítja a látásmódomat, másrészt felismerem, hogy nincs új a nap alatt. Az alapanyagokat ismerem, és tisztelem. Nem gonolok már olyan elvetemült dologra, mint csipetke készítés, hisz a hatás pont ugyan olyan egész gabonaszemmel, csak kevesebb munka, és energia.
Naponta élem meg a liszt víz csodáját. Hihetetlen mennyit lehet játszani csak ennek a kettőnek az arányával.
Nem szaporítom a szót, csak lezárom azzal, hogy változni fog a blog. Lesznek ételfotók, és az étlek fogyasztása közben készült hagnulat fotók. Nem lesznek szigorú recepte, csak ötletek, esetleg alapanyag felsorolás, mennyiségek nélkül, és állagok. Több szó lesz az ételhez vezető útról, gondolatokról, és a helyzetről, ami életre hívta az ételt.
Igyekszem rákényszeríteni magam egy két alapelvem, alapreceptem pontos leírására. Nem azért hogy ez legyen másnak is az alpa, hanem hogy azok akik szerenének hasonlóan csak ihlet merítés céljából nyúllni a szakácskönyvekhez a vegán konyhában, kapjanak egy képet arról, mi hogyan épül fel, és mik azok az apróságok, amiket érdemes mindig szem előtt tartani. Ezek közé tartoznak a növényi tejek, sajtok, sajtkrémek, tejszínek készítése, tojás pótlási lehetőségei.
Nagyon várom a kérdéseiteket, tapasztalataitokat, és véleményeteket majd ha beindul ez a másfajta gasztrobloggerkedésem, remélem elnyeri a tetszésetekeet, és profitálni tudtok belőle.
KALANDRA HÍV AZ ÉTEL!
Bejegyzések
Végre itt a jó idő! Egész nap szeretnék kint lenni a szabadban. Mivel életemben fontos helyet, és sok időt tölt be a főzés, nehezen lehetne a lakásban főzni, és mégis kinn lenni. Ennek érdekében megtanultam füzet rakni az öntöttvas grillezőnkben, önállóan. Könnyebben ment, mint hittem. Ma már egészen rutinos voltam. percek alatt lobogott a tűz, pattogott a nem egészen száraz fa. Amíg leég a fa és parázzsá válik, remek lehetőség van elkészíteni a zöldségeket.
Egy hideg téli estén nincs is kellemesebb, mint egy jó fűszeres forralt bor! Már az illata is csodálatos! A forralt bor sokféle lehet. A legtöbb, amit elém tettek messze nem volt olyan jó, mint amilyen lehetett volna. Az itt leírt recept, nagyon kellemes, ne hagyja ki!
